A magyar Political Capital legújabb kutatása szerint (az Európai értékvizsgálatra támaszkodva) „az előítéletesség és a jóléti sovinizmus” tekintetében az EU-országok közül Lettország a leginkább intoleráns, a második helyen találjuk Magyarországot, a harmadikon Görögországot. Az északi országokban a legnagyobb mértékű a tolerancia.

Az előítélet nem pusztán hibás általánosítás, tévedés abból adódóan, hogy egy személyt egy csoporthoz tartozása alapján ítélnek meg, hanem – ahogy erre szociálpszichológusok rámutatnak – olyan attitűd, amely meghatározott funkciót tölt be a személyiség, illetve egy csoport érzelmi és motivációs „háztartásában” is. Előítéleteink – amelyek egyfajta kognitív, azaz „megismerési” feladatot is ellátnak – személyiségünk részévé válnak. Ellenállunk a cáfoló érveknek, sőt, gyengítésük következtében egyensúlyunkat veszíthetjük. Az előítéletesség veszélyességét azok a következmények érzékeltetik, amelyeket az Allport-féle „fokozatossági modell” foglal össze. A sorrend, amely megmutatja a fokozatokat: szóbeli előítéletesség, szidalmazás, elkerülés, diszkrimináció, fizikai agresszió, üldözés, megsemmisítés.

A vizsgált országok közül Magyarország – Lengyelországgal holtversenyben – az általános előítéletesség-szindrómát és az egyes vizsgált témákat illetően is kiugróan a legmagasabb értékeket produkálta. E két országban – a magyarországi felmérést végző Örkény Antal és Váradi Luca megállapítása szerint – az előítélet-mentesek olyan kevesen vannak, hogy azt szinte nem lehet mérni. Az emberek közel harmada súlyosan előítéletes, s a lakosság 40-50 százalékában jelen vannak az ideológiai-kulturális előítéletek. Portugáliában, ahol „csak” közepesen intenzív az előítéletesség, ugyancsak szélsőségesen alacsony a toleránsak aránya. A legalacsonyabb az intolerancia Hollandiában, valamint Nagy-Britanniában, bár e két országban is kimutatható a társadalmi integrációt a bevándorlóktól féltő előítélet.

Mit tudunk tenni? Ismerjük meg önmagunkat és a másikat… vagy…?